Gondoltam írok gyorsan egy helyzetjelentést, hogy mi újság van velem. Sok jót nem tudok mondani.

Az előző postban azt ígértem, hogy majd most jól átállok a korai kelésre. Ez sajnos egy megbetegedés miatt nem jött össze. Néhány napra teljesen kidőltem, aztán minden folytatódott úgy, ahogy volt.

Összességében a motivációm és az önbecsülésem a béka segge alatt van. Nagyon. Eddigi pályafutásom során még soha nem voltam ilyen mélyen. Valahogy semmi nem akar összejönni és most legszívesebben megnyomnám a reset gombot, hogy akkor kezdjük elöről. Öngerjesztő negatív spirálban vagyok, húz lefelé az örvény, és egyelőre nem találtam meg a kiutat belőle.

Szarnak érzem magamat. Belekezdtem valamibe, ami eddig úgy néz ki, hogy teljes kudarc, pedig az előzetes visszajelzések alapján tarolnia kellett volna. A probléma az, hogy ezen most a fix megélhetés múlik. Persze ott motoszkál a fejemben, hogy talán ezt is az introvertáltságom okozza, hogy a gátlásaim miatt nem tudok kellően odaállni mögé, nem tudom kellően odatenni mögé az arcom, és ez okozza a sikertelenséget.

Megfordult már az is a fejemben, hogy elhúzok én is Londonba mosogatni, és hagyom ezt az egész vállalkozósdit. Most nagyon kiszakadnék ebből, csak rengeteg kötelezettségem van, ami miatt folytatni kell. Tényleg soha nem gondoltam volna, hogy valaha el tudok jutni ilyen mélyre. 

Mindig mondogatom magamnak, hogy csak magamat sajnáltatom, amikor elkezdek belül siránkozni a helyzet miatt. Máskor ez segíteni szokott, de most valamiért nem működik ez sem.

Nehéz lesz innen kijönni. Lehet, hogy most átmenetileg beleállok a földbe pénzügyileg is. De azt szoktam mondani, hogy majd valami lesz. Mert valami úgy is lesz.

Meg kell emberelnem magamat, és csinálni.